Igazságok

Lk 12,14

„Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?”
- kérdezi mindenek Ura és Bírája, mikor egy örökösödési kérdésben hozzá fordulnak.

Ha ezt megértem, kitisztul az „igazság” fogalma is, ami annyi gondot okoz.
Ez a mondat határt húz két régió: Isten országa és a „világ” között.

Isten országában az igazság: ne légy önző. Egy örökösödési helyzetben például, ha te gazdag vagy, a testvéred szegény, hagyd, sőt ajánld fel, hogy ő örököljön mindent.
A világ igazsága szerint ez elképzelhetetlen.

Márta és Mária esetében.
A világ igazsága: a vendéget ki kell szolgálni, sürögni-forogni kell körülötte, ha ketten vagyunk erre, osszuk meg a munkát.
Isten országának igazsága: a vendégre oda kell figyelni. Hányszor szívesebben osztaná meg gondját-baját vagy gondolatait a vendég, mint hogy leüljön az asztalhoz, s szilárd-folyékony földi javakkal elláttassék.
Nem rossz, amit Márta csinál, de Mária a jobbik részt választotta.
Nem rossz a világ igazsága, de Isten országának igazsága jobb.

A szőlőbeli napszámosok ügyében
A világ igazsága kettős. Annyit kapjak, amennyire szerződtem, ez alap. Ugyanakkor ezt felülírja a szemünkben a társadalmi igazságosság, minden forradalom alapja: aki többet dolgozik, kapjon többet.
Isten országának igazsága: annyit kapok, amennyit ígért nekem a Gazda. Ne akarjam felülbírálni másokról hozott döntését, nem ismerhetem az összes körülményt, ne akarjak mindent tudni, illetve ne higgyem magamról, hogy mindent tudok. Egyet higgyek: Isten jó, és eszerint dönt, nem a világ igazságossága szerint.

A jogászok, a politikusok csak a világ igazsága szerint járhatnak el, ha ettől eltérnek, és Isten országának igazsága szerint próbálnak döntéseket hozni, elveszítik állásukat, pozíciójukat. Esetleg a józan eszük is megkérdőjeleződik.
A törvény világába is bekerült azonban egy fogalom, ami mutatja, hogy az ember képtelen teljesen elszakadni Isten országának igazságától. Ez a fogalom a „méltányosság”.